Folytatjuk a sorozatot az Isten képére teremtett emberről. Legutóbb arról volt szó, hogy: Az ember Isten harcosa. De csak azok, akik újonnan születtek. Most arról szólok, hogy Isten az embert dicsőségre teremtette.

Zsolt 8,5-6: Micsoda az ember - [mondom] - hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá? Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt!

Szó lesz: 1. Mit tett az ember a kapott dicsőséggel? 2. J. Kr. jött, hogy dicsőségre vezessen. 3. Isten dicsőségének keresése.

1.) Mit tett az ember a kapott dicsőséggel?

Azt olvastuk, hogy Isten az embert kevéssel tette kisebbé Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronázta. Dicsőség és a tisztesség koronáját tette az emberre.

(1) Mi dicsőség és a tisztesség jelentése?

A dicsőség = hírnév, méltóság, fenség, pompa, tisztesség, bőség, gazdagság.

A tisztesség= tisztelet, megbecsülés, méltóság, ékesség, pompa, fenség, magasztosság, dicsőség, tekintély. Tehát a kettő csaknem azonos jelentésű.

A dicsőség tisztességet is jelent, és a tisztesség dicsőséget is.

(2) Mi történt a bűneset után? Az ember felcserélte Isten dicsőségét mással: Róm 1,23: az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával.

Először emberi dicsőséggel, emberek képmásával cserélték fel az Isten dicsőségét. Az Úr Jézus azt mondta, Jn 5,44: Mi módon hihettek ti, akik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?

Aztán madaraknak, négylábú állatoknak a képmásával cserélték fel Isten dicsőségét. Az állatokat ilyen nagy tiszteletben soha nem részesítették, mint ma.

(3) Mi lett ezek következménye? Róm 3,23: Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül. Gondolkozzunk el ezen! Nem azt mondja, hogy mindnyájan vétkeztek, és pokolba fognak jutni. Vagy vétkeztek, és nagyon nyomorultan élnek. Ez is igaz, de Isten szeme előtt az lebeg, hogy vétkeztek és szűkölködnek, mert nincs már rajtuk az Isten dicsősége. Ez az igazi szűkölködés, nem az anyagi javak, az étel vagy a ruha szűkössége, amiből ma sok van a nyugati világban, de hiányzik az embereknek az Isten dicsősége: szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül. Hiányzik, nagyon hiányzik az embernek Isten dicsősége!

2.) Jézus Krisztus azért jött, hogy dicsőségre vezessen

Zsid 2,9-10: Azt azonban látjuk, hogy Jézus, aki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált. Mert illendő vala, hogy akiért minden, és aki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő üdvösségük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé. Ez az igeszakasz a 8. zsoltárra hivatkozik, és az ember Krisztus Jézusról szól, Akit Isten dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg… hogy sok fiakat vezéreljen dicsőségre.

Dicsőségre vezetni! Krisztus a bűneinkért szenvedte el a halált, és Isten ezért koronázta meg dicsőséggel és tisztességgel. És Ő ezt a dicsőséget és tisztességet Isten gyermekeivel, fiaival megosztotta. Sok fiat vezet dicsőségre.

Az Úr Jézus azt mondta, Jn 17,22a: És én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, őnekik adtam. Ez a cél. Istennek a célja: a dicsőség. Nem csupán a kárhozatból, a halálból való megváltás, nem csak a bűnbocsánat. Nem csak annyi, hogy Isten gyermekeiként boldogok legyünk. Nem csak arra hív el, hogy Isten munkatársai és harcosai legyünk. J. Kr. a fiakat dicsőségre akarja vezetni.

Nem csak arra, hogy térj meg és üdvösséged lesz. Persze ez is nagyon fontos: megtérés, újonnan születés, az örök élet, mert az élet maga Krisztus. De Krisztus dicsőséges, és amikor Krisztust megkapjuk, Vele együtt az életet és a dicsőséget is megkapjuk.

(1) Isten hívása a dicsőségre szól.

1Thessz 2,12: És kérve kértünk, hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket. Isten a dicsőségébe hív, és ezért Istenhez méltóan viseljük magunkat. Ez illik az elhívásukhoz!

2Thess 2,14: Amire elhívott titeket a mi evangéliumunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elvételére. Az evangélium, az örömüzenet nemcsak arról szól, hogy J. Kr. meghalt értünk, vére eltörölte a bűneinket, Isten megbékélt velünk a Fia által, életet kaptunk, nem fogunk elkárhozni; hanem arról is, hogy Isten a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elvételére hívja az embert.

1Pt 5,10: A minden kegyelemnek Istene pedig, a ki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket, a kik rövid ideig szenvedtetek, ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosakká. Csak rövid ideig szenvedünk, de Isten ezt is felhasználja arra, hogy az örök dicsőségbe vezessen.

(2) Még néhány Ige a számunkra felkínált dicsőségről.

1Kor 2,7: Hanem Istennek titkon való bölcsességét szóljuk, azt az elrejtettet, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre. Pál apostol itt azt mondja, a 4-7. v.-ben: És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédeiben állott, hanem szellemnek és erőnek megmutatásában… és Istennek titkon való bölcsességét szóljuk. Ez el volt rejtve sok ideig, 10. v.: Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Szelleme által: mert a Szellem mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is. Ebben az isteni mélységben az van, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre, melyet (a 8. v. szerint) e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát. Ó, ha figyelnének az emberek az Igére, ha keresnék az Urat, micsoda titkokat és mélységeket jelentene ki nekik is Isten!

Adjunk hálát azért, amit nekünk már kijelentett, és éljünk ahhoz méltóan!

2Kor 3,18: Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy, mint az Úrnak Szellemétől. Más fordításban: Mi pedig mindnyájan fedetlen arccal tükrözzük az Úr dicsőségét, és ugyanarra a képre formáltatunk át dicsőségről-dicsőségre úgy, mint ahogyan az Úrnak Szelleme formál. Itt arról van szó, hogy Mózeshez szólt Isten, és az arca átváltozott: ragyogott, és annyira sugárzott, hogy Izrael fiai féltek hozzá közeledni. Ezért leplet tett az arcára. 2Kor 3,15-16: Sőt mind máig, amikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívükre. Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel. Ez a lepel csak Krisztusban tűnik el. Micsoda kegyelem, hogy Krisztusban elvétetett a lepel, és így értjük az Írásokat, és nézhetjük az Ő dicsőségét!

Ef 5,27: Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat [eklézsiát, a Gyülekezetet], úgy hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle, hanem hogy legyen szent és feddhetetlen. Dicsőségben állít maga elé!

Fil 3,21a: Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez. Még a testünk is dicsőséges lesz! A mostaniról az van megírva, 1Kor 15:43 Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben.

Kol 3,4: Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelenik, akkor majd ti is, Ő vele együtt, megjelentek dicsőségben. Akár feltámadt, akár átváltozott testben, de mindenképpen Kr.-hoz hasonló dicsőséges testben jelenünk meg Előtte.

Ennek egy szép előképe az, ami a megdicsőülés hegyén történt. Luk 9,28-31 És lőn e beszédek után mintegy nyolcad nappal, hogy maga mellé vevé Pétert, Jánost és Jakabot, és felméne a hegyre imádkozni. És imádkozása közben az ő orcájának ábrázata elváltozék, és az ő ruhája fehér [és] fénylő lőn. És íme két férfiú beszél vala ő vele, kik valának Mózes és Illés; Kik dicsőségben megjelenvén, beszélik vala az ő halálát, melyet Jeruzsálemben fog megteljesíteni. Látjuk, hogy nemcsak J. Kr., hanem Mózes és Illés is megdicsőülten jelent meg.

Testvérek! Ez Istennek az örökkévaló terve, gondolata, hogy az Övéit, az Ő gyermekeit: Önmaga elébe állítsa dicsőségben, megdicsőítve.

3.) Isten dicsőségének keresése

Az Ige azt mondja, hogy az Istentől való dicsőséget nekünk is keresni kell.

Az előbb már olvastuk, Jn 5,44: Mi módon hihettek ti, akik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?

Róm 2,6-7: Isten megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint: Azoknak, akik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök élettel.

Mózes is kereste, kívánta Isten dicsőségét látni. 2Móz 33,18: Kérlek, mutasd meg nekem a te dicsőségedet. Aki közel kerül Istenhez, erre vágyik, hogy lássa Isten dicsőségét. Apcs 7,2b: A dicsőségnek Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak. Ézsaiásnak is megjelent, és hallotta a szeráfok kiáltását, Ézs 6,3b: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a [széles] föld az ő dicsőségével! Pálnak is a dicsőséges J. Kr. jelent meg a damaszkuszi úton, és később azt írta:

2Tim 2,10: Annak okáért mindent elszenvedek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel egyben. Ezen is, elgondolkodhatunk. Azt mondja Pál, hogy ő a választottakért, a többiekért, a többi hívőért, kész mindent elszenvedni, hogy ők is elnyerjék az üdvösséget örök dicsőséggel egyben. Pál apostol másokért is kész volt szenvedni, Mózes is kész volt másokért szenvedni. Krisztus is másokért szenvedett, hogy elnyerjük az örök életet az örök dicsőséggel egyben. Hát akkor mi magunkért nem lennénk készek mindent elszenvedni az örök dicsőségért? Hiszen erről szól a következő Ige:

2Kor 4,17: Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nekünk. Tehát Isten dicsőségének a kívánásában, annak a keresésében benne van a szenvedés is. De a szenvedés csak pillanatnyi az örök dicsőséghez képest, és könnyű, azaz jelentéktelen az igen-igen nagy, a mérhetetlenül nagy dicsőséghez képest.

Befejezés

Zsolt 19,2a: Az egek beszélik Isten dicsőségét. Zsolt 29,9b: az ő hajlékában mindene azt mondja: dicső! Isten dicsőséges, és azt mondja: Ézs 42,8b; 48:11b: dicsőségemet másnak nem adom. De azokat, akiknek Kr.-ban új életük van, mégis dicsőségébe fogadja. Zsolt 73,24: Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem. Áldott legyen érte az Úr! Ámen.